9. rész. A nagy előadás. Sora születésnapja.
Másnap reggel nem ment minden éppen zökkenőmentesen, mivel Sora, szokásához híven, ismét elaludt, és elkésett. Leon ébresztette fel, majd úgy mentek a színpadhoz, már fél 8 tájt volt az idő. Először elmentek egy kicsit enni, majd átöltöztek, és elkezdtek gyakorolni. Nagyon profik voltak, és minden csodásan sikerült nekik. Egész estig csak gyakoroltak, még enni sem álltak meg, valamiért, mindketten, úgy voltak vele, hogy minden perc számít, ami köztük van. A Rózsa könny nevű ugrás, már majdnem kész volt, még a végével voltak dolgok, de a két fiatal artista úgy döntött azt már holnapra hagyják.

- Sora, azt hiszem, mára akkor elég lesz! Szerintem mennyünk el vacsorázni. Elvihetlek valahova?- kérdezte Leon.
- Igen, szerintem is elég mára ennyi. Majd holnap befejezzük. Nem, nem kell. Majd az ebédlőben eszek valamit!- válaszolt Sora. Nem akarta megkavarni a kettejük kapcsolatát, még egy vacsorával sem.
- De az ebédlő, már rég bezárt! Valamit enned kell! Szívesen elviszlek valahova, én is farkas éhes vagyok!- próbálta tovább Leon.
- Sajnálom, igazán, de tényleg nem kell! Majd rendelek, vagy főzők otthon valamit. Te is tudod, hogy már tudok főzni. Én akkor mennék is. Szia, Leon.- Amint elköszönt, a japán lány már ott sem volt. Sietett hazafelé, nem bírta tovább Leon közelét.
Leon, sajnálta a dolgot, legalább hazavihette volna a lányt, de ő még azt sem engedte volna.  Ezzel Leon is hazament.

1 hónap után, végre itt volt az előadás premiere. Az artisták, nagyon profik voltak, mindenki tökéletesen adta elő a saját ugrását. Leon és Sora is jól összedolgoztak, de mégis hiányzott belőlük az a szikra, ami eddig meg volt bennük. Nem nagyon beszéltek, és nem is nagyon voltak együtt. Két partner voltak, és ennyi. Leginkább Leon volt makacs, félt az érzéseitől, ezért kicsit goromba volt Sorával. Nem tehetett mást, muszáj volt neki ezt tennie, nem akarta, hogy valami butaságot csináljon a lánnyal. Sora nem is értette, mi Leonban ez a hirtelen változás. A Hattyúk Tava előadás óta kedves volt, és egy a jégszíve is meglágyult, most meg ismét olyan lett, mint előtte.

A Szeretni jobb! című darab természetesen tökéletes volt, az artisták a tudásuk legjavát adták. Sora és Leon produkciója, meg végigsöpört a sorokon, mindenki állva tapsolt a párnak. Persze a közönség nem érzékelte a két fiatal közötti feszültséget, és nem látták az eltűnt szikrát, ami közöttük volt olya régen. Ők nem, de Kalos tudta. Tudta, valami nem stimmel közöttük. De úgy döntött ezt nem fogja megkérdezni tőlük, megoldják maguk is a problémáikat.

Az előadás után, az artisták egy hatalmas meglepetés bulival lepték meg Sorát, ugyan is Kalos úgy időzítette a premiert, hogy aznap legyen a lány születésnapja. A japán szépségnek eszébe sem jutott, hogy milyen nap van akkor, annyi elfoglaltsága volt.

Leon hívatta Sorát az edzőterembe, mondván van még dolguk az előadás szépítésével. Mikor a lány a terembe ért, és nagyon morcos volt, mert semmi kedve nem volt már gyakorolni. A teremben sötét volt, és Sora semmit nem értett, de pár pillanat múlva, minden lámpa felkapcsolt, és egy hatalmas nagy „Boldog Születésnapot Sora”- kiáltással kezdődött. Sora nem hitt a szemének, sem a fülének, annyira meglepődött ezen a partin.
-Atya isten! Mindenki miattam van itt?  El sem hiszem! Köszönöm, mindenkinek!- örvendezett a japán szépség.

Aztán szép lassan mindenki boldog születésnapot kívánt neki, megkapta az ajándékait, és nagyon boldog volt, hogy végre 18 éves. Valakit azonban hiányolt, ugyan is Leon nem volt jelen a bulin, emiatt elment egy kicsit a kedve mindentől. Elnézést kért a csoporttól, és kiment egy kicsit a levegőre kiszelőztetni a fejét.  Már 10 perce, hogy kint volt, és nem is vette észre, hogy milyen hideg van, de csak Leonon járt az esze. Nem tudta, miért nem jött el, miért nem beszéltek, azt hitte, ha már ő mondta, hogy gyakorolniuk kell, ott kéne lennie, de nem volt. Majd ekkor, halk lépteket hallott maga mögött, hirtelen megfordult, és meglátta Leont. Meglepődött először, de aztán mosolyra húzta a száját.
-Azt hittem már el sem jössz Leon! Örülök, hogy itt vagy!- mondta a lány.
-Persze, hogy itt vagyok, hiszen a partnerek vagyunk. - mondta egyhangúan Leon. – Készültem neked egy kis ajándékkal is. –Majd átadott egy piros vékonyka dobozt a lánynak.
Sora nagy szemekkel, és örömmel nyitotta ki, amiben egy ezüst nyaklánc volt, egy szépséges angyal formájú medállal. Teljesen Sora ízlése volt, és illet a jelleméhez is. 
-Azta! Köszönöm szépen Leon! Ez gyönyörű! Imádom. Feltennéd, kérlek?
-Persze.- Ezzel Sora megfordult, Leon pedig a nyakába akasztotta a nyakéket. Leon közben megcsodálta Sora selymes, és ragyogóan szép, és sima bőrét, felfigyelt a már csillogóan szép hajára is. Sora hirtelen megfordult, és szemben találta magát Leonnal, közöttük és szájuk között csupán 10 centi, ha volt.

Leon ekkor lejjebb hajtotta fejét, és szenvedélyesen megcsókolta Sorát, aki először nem hitte el, hogy ez történik, de visszacsókolt. Sokáig így volt, és csak együtt akartak lenni, végre kimutatták egymás iránt érzett vágyukat, és érzéseiket. A pillanatok szálltak, de Leon hirtelen megtörte a csókot, és kérdő tekintettel nézett Sorára, majd megtörve a csendet megszólalt.
-Sajnálom Sora, ezt nem kellett volna. Megyek is, jó éjszakát!- Ezzel Leon fogta magát és elment, mint a villám.
-Na, de ….Leon! –Ordított utána, de mint hiába.

Leon ezt egy búcsúcsóknak szánta, ugyan is másnapra foglaltatott egy repülő jegyet Franciaországba, hogy visszautazzon szülőhazájába, és elhagyja Sorát. Úgy gondolta, sok időre van szüksége ahhoz, hogy rendbe szedje magát, így még a szerződését is felbontatta Kalossal. Egyet viszont megígért a főnőkének:
„Egyszer még visszatérek, és megnézem az Angyal csillogását! Ígérem”